A jegyekről érdeklődni és jegyet foglalni a + 3630/250-6692 telefonszámon lehet. Helyszíni jegyvásárlás a vetítés kezdete előtt 30 perccel lehetséges. A jegyek megvásárlásával a Premier Kultcafét üzemeltető Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványt és a fogyatékossággal élők munkahelyteremtési programját támogatod.
Remény
Mindez mindenképp elismerést érdemel, de a megvalósítás kapcsán vannak jogosan felvetett aggályok: például a kisbaba megtalálása nélkül valószínűleg ugyanolyan működőképes lett volna a történet. A szegénységet bemutató szociodrámák a dokumentarista megközelítésből a szegénység-szabadság tengely irányába fejlődtek az utóbbi években. A filmművészek már nem pusztán bemutatni akarták a szegénységet az eredeti formájában, hanem kijelentették, hogy a mélyszegénység nem egyenlő a boldogtalansággal. Emlékezzünk csak a Gettómilliomosra, amely szinte kizárólag erre a gondolatiságra épült. Évekkel később Stephen Daldry Szeméttelepje nem érzékelte a filmművészetben zajló változást, így a nemes szándék ellenére a filmet szinte teljes érdektelenség övezte. A csúcsteljesítmény egyértelműen a Floridai álom volt, amely már tudatosan szakított a szánalomra építő narratívával. És így jutunk el a 2018-as cannes-i fesztiválig, ahol a megújult zsűri a Kafarnaum mellett két olyan mozit is meghívott a versenyprogramba, ami a mélyszegénység témáját tárgyalta: a leprásokról szóló, életigenlő road movie-t, a Yomeddine -t, valamint a japán Bolti tolvajokat.
Azt már a film elején megtudjuk, hogy Zain börtönbe kerül valamiért, de onnan beperli a saját szüleit, amiért felelőtlenül vállalnak gyerekeket, amiért ő maga is megszületett. Az ezt megelőző történet tehát a bírósági tárgyalás közben bontakozik ki előttünk. Zain miután megszökik otthonról, megismerkedik egy etióp menekült lánnyal, aki illegálisan tartózkodik az országban, ráadásul egy kisbabája is van, akit titkol és bújtat, nehogy a hatóságok elvegyék tőle. A lány Zainra bízza a kisfiút, amíg napközben dolgozik, Zain pedig helytáll nem csak dajkaként, de miután egy nap az etióp lány nem jön haza, pénzt és ételt is szereznie kell, hogy a kisbaba és ő maga is túlélje a következő időszakot. 12 évesen felnőttként viselkedni: ilyet láthatunk a szerencsésebb sorsú gyerekek között is. De olyan kilátástalan helyzetben túlélni és még másról is gondoskodni, szerencsére itt Európában talán nem kell egyik gyereknek sem. A film nagyon erős mind témájában, mind érzelmi hatásában: néha én személy szerint a zenét már soknak éreztem, nem szeretem, ha önmagában a zene (anélkül, hogy nézném mi történik a vásznon), már sírásra gerjeszti a könnycsatornáimat: a néha kevesebb több - nekem jobban megfelelt volna.
- A nap legfontosabb hírei – 2019. március 15. | 24.hu
- Kafarnaum - A remény útja
- Kafarnaum - A remény útja - | Jegy.hu
- Hogyan működik a defibrillátor
- Ingyen elvihető faház 2012 relatif
- A gyertya csonkig égnek pdf files
- A remény uta no prince
- Ciao bella cukrászda pécs wedding
- Dr nyéky boldizsár magánrendelés
- Julia cameron a művész útja
- A remény útja felirat
- Samsung okosóra női
Julia cameron a művész útja
A bíró megkérdezi tőle: milyen büntetést szeretnél rájuk mérni? Zain azt válaszolja: ne lehessen több gyerekük. A Kafarnaum – A remény útja nem lineárisan épül fel, hanem a tárgyalás közben elevenítik fel az eseményeket, amelyek a húga "eladásától" a börtönig tartanak. A bírósági jelenetekre főleg a játékidő elején és a végén fektet hangsúlyt a rendező. A köztes bonyodalom szinte teljes mértékben a szegénységről szól. Hogyan lehet élni nyomorban? Látjuk azt, hogy milyen trükköket találnak ki az emberek az életbemaradásért. És kiderül az is, hogy milyen álmaik vannak, milyen célok vezetik a mélyszegénységben élő embereket. Ez a szegmens többnyire rendkívül érzékenyen viszonyul a szereplőkhöz. Nadine Labaki libanoni rendezőnő akkor találkozott a főszereplőt játszó kisfiúval, amikor az mindössze 8 éves volt. A Szíriából elmenekült fiú 12 éves volt már, amikor a Kafarnaumot felvették. A forgatás csaknem fél évig tartott, és az önmagában nemes gesztus, hogy a felvételek a helyszíni gettókban készültek.
Utóbbi kapta végül az Arany Pálmát, és nem mellesleg most ismét a Kafarnaummal versenyez az Oscar-díjért. Hirokazu Koreeda alkotása sok szempontból talán hasonló lehetne, mégis más: egyszerre sokkal több, mert nem öncélú, de valamelyest kevesebb is. A kérdését ugyanis halkabban teszi fel. A Kafarnaum – A remény útja a per miatt válik értékessé. Bátran merem állítani: a pusztán csak keretet adó bírósági eljárás nélkül gyorsan felejthető lenne a film. A történet során azonban számos elem többlettartalommal telik meg a fiú vádja által. Például Zain szülei a legkisebb, még totyogó korú gyereküket az egyik csőhöz láncolják a lakásban – később a főszereplő átveszi ezt a módszert, de ő képtelen elviselni a baba helyzetét. Az a helyzet, ami elől Zain elmenekült, szintén megismétlődik. Ezáltal a vádak még erősebben csattannak a szülőkön, ugyanis mint minta, ők felelősek a szegénység újratermelődése miatt. A kérdésfelvetés kiragadja a Kafarnaum – A remény útját a libanoni közegből, és így a történet univerzálissá válik.
A libanoni Kafarnaum, az Oscar díjra jelölt film, nem könnyű témát boncolgat, és bizony egy pillanatig nem találjuk majd szórakoztatónak, annál inkább kapkodunk majd a zsebkendőnkért és küszködünk, hogy lehetőleg ne sírjunk megállás nélkül. A Libanonban, mélyszegénységben élő 12 éves Zain néhány hetét követhetjük végig; bár csak sejtjük, hogy 12 körül lehet, ugyanis annyira szegények (és ezzel együtt tanulatlanok is) a szülei, hogy még azt sem tudják pontosan, mikor születtek a gyerekeik, és születési anyakönyvi kivonata sincs egyiknek sem. Zain nem úgy él, ahogy egy 12 éves fiúnak kellene: nem a tanulás, a játék köti le az idejét, gondolatait. Ő az a gyerek, aki csak álmodozik arról, hogy iskolába járhat, és játék helyett is a szülei főbérlőjénél dolgozik. Ha mindettől még nem komorodna el eléggé a néző, akkor amikor a 11 éves Sahart, Zain húgát hozzáadják egy 30-as férfihoz, akkor aztán végképp tudhatjuk, hogy ez a történet nem csak nem kezdődik vidáman, de nem is végződik majd megnyugvással.
Értékelés: 64 szavazatból A 12 éves libanoni Zain bepereli a szüleit, amiért életet adtak neki. A fiú azt gondolja, hogy apja és anyja nem alkalmasak szülőknek, felelőtlenül vállalnak gyerekeket: azt kéri a bíróságtól, hogy az ítélet ezt mondja ki. A tárgyaláson megelevenedik egy olyan kisfiú élete, aki a felnőtteket is megszégyenítő módon vigyáz testvéreire, tiszta szívvel és hatalmas felelősségérzettel fordul gyerektársai felé. Zain eddigi, rövid élete alatt több bölcsességre tett szert és több szeretetet adott, mint mások öregkorukig – de ez felhatalmazza őt arra, hogy a szülein számon kérje, hogy a világra hozták őt? A libanoni rendezőnő, Nadine Labaki (Karamell) legújabb alkotása egyszerre megható és lenyűgöző mozi, amelyet a 71. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál közönsége negyedórás ovációval fogadott. Bemutató dátuma: 2019. február 7. Forgalmazó: Mozinet Stáblista: